Hangos csattanĂĄs rĂĄzta meg a hĂĄzat. A pofon Ă©geti a bĆröm, szinte lemarja azt. A fĂĄjdalom mulandĂł, de az elĆttem ĂĄllĂł fĂ©rfi vĂ©res tekintete felelevenĂti azt.
Könnyek lepik el arcom, rengeteg alkalommal megtörtént mår ez, könnycsatornåim mégsem tudtak hozzåszokni.
Shin aki egykor feleskĂŒdött rĂĄ, hogy Ă©letĂŒnk vĂ©gĂ©ig vĂ©delmezi fog, a hƱtĆhöz sĂ©tĂĄl. Ki vesz egy Ășjabb soju-t, megnyitja Ă©s belekortyol. LĂ©p egyet, koszos cipĆje alatt pedig megroppan valami. A padlĂłra nĂ©z Ă©s gĂșnyosan felnevet. Chen jĂĄtĂ©k autĂłja az, drĂĄga kisfiamĂ©.
- Nem is tudom miĂ©rt lett belĆled anya, ennyire nem vagy kĂ©pes, hogy elpakolj utĂĄna vagy megtanĂtsd Ćt, hogy ne hagyjon minden szĂ©t. LĂĄtszik hogy nekem nincs hozzĂĄ közöm, pont olyan selejt mint az anyja.
BĂĄr valĂłban nem Ć volt az apja, a fiam Ășgy szerette Ćt, mintha az volna.
Elhaladt mellettem, tĂĄskĂĄjĂĄt magĂĄhoz vette Ă©s egy szĂł nĂ©lkĂŒl a bejĂĄrati ajtĂłhoz indult,majd kilĂ©pett rajta. Kezem remegett miközben a pultba kapaszkodtam. Mindig eljĂĄtsszuk ezt Ă©s bĂĄrmennyire is tudom visszajön, ennyi idĆ utĂĄn is megszakad a szĂvem mikor elhagyja a hĂĄzat. HiĂĄnya Ă©rtelmetlen okbĂłl de felemĂ©sztett.
Mögöttem ajtĂł nyitĂłdik, gyors sebessĂ©ggel fordulok meg Ă©s figyelem ahogy Shin Ășjra vĂ©gig sarazza a szĆnyeget. Sosem bocsĂĄtott meg ilyen gyorsan bĂĄrmit is tettem, mĂ©gis mosoly szökött az arcomra Ă©s szĂłlĂĄsra nyitottam szĂĄmat. BĂztam benne, hogy mĂĄr most visszajön.
-Ne remĂ©nykedj, csak a telefonomat hagytam itt. HozzĂĄd nem fogok Ă©rni többet, hĂŒlye lennĂ©k összeszedni valami komoly kis nemi betegsĂ©get, nem Ă©rsz te annyit. Ki tudja hol vagy mikor dolgozom vagy mit csinĂĄlsz a munkahelyeden.
BeszĂ©d közben leguggolt Ă©s magĂĄhoz vette az emlĂtett tĂĄrgyat. Feloldotta telefont Ă©s a kijelzĆt kezdte figyelni szeplĆs arcĂĄval. BarĂĄtaim ocsmĂĄny fĂ©rfinak ĂrtĂĄk le, Ă©desanyĂĄm egyenes viszolygott tĆle, szĂĄmomra mĂ©gis elkĂ©pesztĆen jĂłkĂ©pƱ volt.
-Nem akarsz valamit mondani? - FelhĂșzta szemöldökĂ©t Ă©s undorodva nĂ©zett vĂ©gig rajtam. - KöltĆi kĂ©rdĂ©s volt, nem vĂĄrok vĂĄlaszt. Biztos vagyok benne hogy most is prĂłbĂĄlsz Ășgy tenni mintha te magad lennĂ©l az ĂĄldozat. Sosem veszed Ă©szre mikor hibĂĄzol, pedig Ă©n mindent megtettem Ă©rted meg a porontyodĂ©rt.
Nagyot nyelek de nem szĂłlalok meg. Lassan egy Ă©ve Ă©l velĂŒnk kisebb nagyon megszakĂtĂĄsokkal, mĂ©gsem adott bele soha az Ă©telbe, a hĂĄz költsĂ©geibe vagy bĂĄrmi mĂĄsba. EljĂĄrt ugyan dolgozni de a pĂ©nzt sosem osztotta meg velĂŒnk, Ă©n mĂ©gsem foglalkoztam ezzel. MeggyĂșjtja a cigarettĂĄt amit a szekrĂ©nyen talĂĄl Ă©s beleszĂv, mikor egy nyĂlĂł szoba ajtĂł hangjĂĄt hallom meg. Chen lĂ©pked a nappaliba, ĂĄlmos szemeit rĂĄnk mereszti Ă©s ugyan csak 5 Ă©ves, azonnal rĂĄjön mi is törtĂ©nik. Pici szemei könnyesek lesznek Ă©s a fĂ©rfihoz lĂ©p.
-Ne menj el, ĂgĂ©rem jĂł leszek apa. - szemeim kikerednek ahogy volt pĂĄromĂ© is,sosem nevezte mĂ©g Ăgy. Shin orrlyukai kitĂĄgulnak, ökölbe szorĂtja kezĂ©t, Ă©n pedig Ă©pphogy csak eltudom hĂșzni Chen-t, az ĂŒtĂ©s pedig engem Ă©r. Vörös folyadĂ©k szivĂĄrog be fĂ©lig nyitott ajkaimon, nem tudom feldolgozni az elĆbb törtĂ©nt pillanatokat. KĂ©pes lett volna megĂŒtni Ćt? MĂ©rhetetlen harag jĂĄr ĂĄt, szerelmem olyan erĆs volt irĂĄnta hogy tucatnyi ĂŒtĂ©st is elviseltem tĆle, Ășgy gondoltam megĂ©rdemlem, na de hogy a fiam? Minden bĂĄtorsĂĄgomat összekaparva, löktem egyet az elĆttem ĂĄllĂłn Ă©s ĂŒvöltve figyeltem ahogy megbotlik lĂĄbĂĄban, majd az ĂŒvegbĆl kĂ©szĂtett terasz ajtĂłt ĂĄttörve, kizuhan a pĂĄzsitra. SzĂvem zakatolt ,tudtam most szörnyen dĂŒhös lehet, hiszen mĂ©g sosem tĂĄmadtam vissza. Fejemben futkostak a gondolatok,mĂĄsodperceim voltak. "MenekĂŒlj,fogd a fiad Ă©s fuss!"
De a lĂĄbam nem mozdult. Tudtam,hogy vagy itt vĂ©ge lesz mindennek vagy az Ă©letem ,de legfĆkĂ©pp a gyermekem Ă©lete örökre a menekĂŒlĂ©srĆl, a bujkĂĄlĂĄsrĂłl fog szĂłlni. Ăs akkor meglĂĄttam… Ott volt az asztalon. FĂ©nyesen csillogott ,ahogy rĂĄsĂŒtött a kintrĆl besĂŒtĆ nap fĂ©nye. Jobb kezemmel felemeltem Ă©s megmarkoltam, a ballal pedig a kisfiamat szorĂtottam a hĂĄtam mögĂ©. VillanĂĄsnyi idĆ telt csak el Ă©s a következĆ pillanatban mĂĄr elĆttem is volt. A földrĆl felpattanva, szinte rĂĄm vetette magĂĄt. HajĂĄban csillogtak az ĂŒvegszilĂĄnkok, szĂĄjĂĄt szitkozĂłdĂĄsok hagytĂĄk el.
AztĂĄn megĂĄllt az idĆ. Csend lett, nĂ©ma csend. SzemĂ©be nĂ©ztem Ă©s nem lĂĄttam mĂĄr a szerelmes buta fruskĂĄt. Egy erĆs nĆt lĂĄttam. Egy fĂĄjdalommal Ă©s megalkuvĂĄsokkal teli, de erĆs nĆt, aki bĂĄrmit megtenne a gyermekéért! BĂĄrmit…
-Anya!
Felpillantok Chen-re Ă©s rĂĄm villanĂł mosolyĂĄt figyelem. Ăpp dobozokba pakoljuk kis Ă©letĂŒnket. ZsĂșfolt hĂłnapunk volt. GyĂĄmĂŒgy, rendĆrsĂ©g, a szomszĂ©dok tekintetei....
ĂnvĂ©delem! Ez a szĂł mindent megvĂĄltoztatott. Azt hiszem eddig nem is ismertem.
Magamat sosem vĂ©dtem meg de mikor rĂĄjöttem ,hogy a kisfiamat csak Ă©n Ăłvhatom meg ,akkor megtanultam ezt a szĂłt! Vicces mennyi minden megtud vĂĄltozni percek alatt, mi minden törtĂ©nhet. Szerelmes Ă©rzelmek szĂŒlethetnek Ă©s mĂșlhatnak el, pont mint a rossz ĂĄlmok. Pillanatok alatt.
Szia!
VĂĄlaszTörlĂ©sHĂșha, mi minden volt itt! Egy elĂ©g nagy problĂ©mĂĄt tĂĄrtĂĄl elĂ©nk, Ă©s szerintem jĂłl ĂĄbrĂĄzoltad a nĆ karakterĂ©t, aki fĂ©l Ă©s meghunyĂĄszkodik, az erĆszakos fĂ©rfiĂ©t Ă©s az ĂĄrtatlan gyerekĂ©t. Egy kicsit hiĂĄnyoltam kifejtĂ©seket, hogy miĂ©rt kapta a pofont, miĂ©rt bocsĂĄjtott meg Ășjra Ă©s Ășjra, miĂ©rt hĂvja ribancnak. A nĆ rĂ©szĂ©rĆl is lehetett volna több kifejtĂ©s, de azĂ©rt ĂĄt tudtad adni azt a vak szerelmet, vagy inkĂĄbb fĂŒggĂ©st, amit valami rejtĂ©lyes okbĂłl a fĂ©rfi irĂĄnt tĂĄplĂĄlt. Ăm Ă©n nem Ă©reztem azt az erĆs nĆt, aki a gyermekéért megtenne bĂĄrmit, ahogy Ărtad. OkĂ©, azonnal ugrott Ă©s tĂ©nyleg önvĂ©delembĆl tette, amit, de ami a fejĂ©ben zajlott le, nekem teljesen ellentmondĂĄsos volt a korĂĄbbi sorokkal. Ăgy Ă©reztem, hogy attĂłl, hogy a fiĂĄt vĂ©delmezi mindenĂĄron, az a bĂĄntalmazott Ă©s mĂ©gis szerelmes nĆ nem fog egyik pillanatrĂłl eltƱnni.
Lehet, hogy idĆ-Ă©s ihlethiĂĄny miatt, de elĂ©g sok vesszĆ hibĂĄd akadt, Ă©s bĂĄr nem vagyok profi benne, de feltƱntek olyan helyen a hiĂĄnyai, ahol nagyon nem szabadna.
pl. Shin, aki feleskĂŒdött rĂĄ
Kezem remegett, miközben a pultba kapaszkodtam.
megszakad a szĂvem, mikor elhagyja a hĂĄzat
Hiånya értelmetlen okból, de felemésztett.
figyelem, ahogy Shin Ășjra
Biztos vagyok benne, hogy most is prĂłbĂĄlsz Ășgy tenni, mintha te magad lennĂ©l az ĂĄldozat.
Csakhogy pĂĄr kijavĂtott pĂ©ldĂĄt emlĂtsek, az 'Ă©s' elĆtti vesszĆket inkĂĄbb mĂĄsra hagyom xd
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia^^
VĂĄlaszTörlĂ©sAmit legelĆször megemlĂtenĂ©k, hogy vĂ©gig ugrĂĄltĂĄl a jelen Ă©s a mĂșlt idĆben megfogalmazott mondatok között.
Ăs hĂĄt komoly tĂ©mĂĄt vĂĄlasztottĂĄl, de jesszusom, fel nem tudom fogni, mi volt egy kicsit is szimpatikus a nĆnek ezen a fĂ©rfin? Valahogy nekem nem igazĂĄn jöttek ĂĄt az Ă©rzĂ©sek. A pasi vĂ©gig rendkĂvĂŒl irritĂĄlt… Nem tudom, de nekem Ășgy jobban ĂĄtjött volna, ha nagy kontrasztot ĂĄllĂtottĂĄl volna fel egykori Ă©s mostani Ă©nje közt. Pl. leĂrhattad volna, milyen figyelmes volt az elsĆ randin, miĂ©rt szeretett bele egyĂĄltalĂĄn a nĆ? Ăs utĂĄna hogy ahhoz kĂ©pest most milyen… Vagy akĂĄr mĂ©g azt is el tudnĂĄm kĂ©pzelni, hogy ugyanazon a napon elĆtte mĂ©g szerelmes pillanatokat Ă©ltek meg, aztĂĄn hirtelen kitört belĆle ez a vadĂĄllat Ă©nje… Hogy mindennap hol kedves, hol vadĂĄllat…
Ăs a kisfiĂș kĂ©rĂ©sĂ©t sem tudtam hitelesnek venni pont emiatt. Ărtem Ă©n, hogy örĂŒlt, hogy lett egy apukĂĄja, de egy öt Ă©ves gyerek szerintem mĂĄr nem hĂŒlye… Ăs annak ellenĂ©re nem fĂ©lt a pasitĂłl, ahogy viselkedett? Itt szintĂ©n kellett volna nĂ©hĂĄny utalĂĄs, hogy vele is voltak gyengĂ©d pillanatai, vagy nem tudom…
Meg nekem ebben a kis terjedelemben olyan gyorsan törtĂ©ntek a dolgok egymĂĄs utĂĄn…
Ja, Ă©s mĂ©g annyi Ă©szrevĂ©telem lenne, hogy a Chen nĂ©vnĂ©l, amikor ragozva van, nem kell kötĆjelet tenni. Egyik nĂ©vnĂ©l sem kell, amelyik mĂĄssalhangzĂłra vĂ©gzĆdik. Pl. annĂĄl kĂ©ne, hogy Jackie vagy Hope, stb.
Köszönöm, hogy olvashattam, és remélem, nem båntottalak meg most ezzel a kommenttel^^
Szia!
VĂĄlaszTörlĂ©sHuh, hĂĄt megint nagyon kemĂ©ny tĂ©mĂĄt vĂĄlasztottĂĄl, nehĂ©z is rĂłla Ărni is meg olvasni is szerintem. BĂĄr egyetĂ©rtek a többiekkel, nekem sem tƱnt olyannak ez a nĆ, hogy ezt tennĂ© azzal a fĂ©rfival, akibe ennyire szerelmes, valahogy nem jött ĂĄt az belĆle, hogy kĂ©pes lenne megtenni. Az volt a baj, hogy nem volt atfedes. Nagyon szerelmesbĆl Ă©s gyengĂ©bĆl lett olyan, aki bĂĄrmire kĂ©pes a gyermekéért, Ăgy sajnos nekem nem tƱnt olyan embernek, aki tĂ©nylegesen meg is tennĂ©, bĂĄr igaz, nem tudom mire kĂ©pes az anyai ösztön. TĂșl gyorsan törtĂ©ntek a dolgok, meg nekem egy kicsit összevissza is voltak a gondolatok, az egyik pillanatba ez volt, a mĂĄsikba meg mĂĄr valami teljesen mĂĄs.
Sok vesszĆhibad is volt, de ezeket hamar meglehet tanulni, lĂĄsd Ă©n se voltam soha toppon a vesszokkel, aztĂĄn szerencsĂ©re mĂĄr egyre kevesebb alkalommal vĂ©tek ilyen hibat :D
köszönöm, hogy olvashattam, hajrå tovåbbra is!^^
Szia!
VĂĄlaszTörlĂ©sHĂĄt Ă©n nem tudom elkĂ©pzelni, hogy hogyan lehet egy nĆ szerelmes egy ilyen fĂ©rfiba, aki többször megverte, egyĂĄltalĂĄn hogy… HĂĄt felfoghatatlan nekem, undorĂtĂł az egĂ©sz ember, Ă©s borzalmas ez a tĂ©ma, ami sajnos nagyon is valĂłsĂĄgos. Egy felnĆtt nĆ, akinek rĂĄadĂĄsul gyereke van, szerintem legyen olyan Ă©rett, hogy a rohadt rĂłzsaszĂn ködöt mĂ©g csak meg se engedi magĂĄnak, hogy elvakĂtsa, mert nem csak sajĂĄt magĂĄĂ©rt felelĆs, hanem a gyerekĂ©rt is, Ă©s itt nem is tudtam annyira, egyĂŒttĂ©rzĆ lenn a nĆvel kapcsolatban, mert kitette ennek a gyereket, akinek semmi közĂ©nek nem kellett volna lennie ehhez a szörnyeteghez. Azt meg csak remĂ©ltem, hogy a gyereke nem lĂĄtta, amikor leszĂșrta. Ăn is Ăgy Ă©reztem, hogy tĂșl hirtelen volt a vĂĄltĂĄs, egyĂĄltalĂĄn a szerelem jelenlĂ©tĂ©t nem Ă©rtettem, aztĂĄn egy perccel kĂ©sĆbb mĂĄr megöli, mert kijön belĆle az anyai ösztön, de akkor az hol volt eddig? Nem csak a fĂ©rfi, de a nĆ se volt nekem nagyon szimpatikus. :/ EgyedĂŒl a kis Chen fiĂșcska. Azt picit furcsĂĄllottam, hogy hogyan tud csak Ășgy mosolyogni egy ilyen utĂĄn, mert ha apukĂĄjĂĄnak tekintette a fĂ©rfit, akkor miutĂĄn meg is halt, akkor is azt gondolnĂĄm, hogy sĂrni fog, mĂ©gha fĂĄjdalmat is okozott nekik, mert a kicsik nem nagyon fogjĂĄk fel ezt Ășgy.
TĂ©nyleg nagyon sokszor ugrĂĄltĂĄl a jelen Ă©s a mĂșlt idĆ közt, akĂĄr egy mondatban is, ha visszaolvasod, szerintem Ă©szreveszed ezeket, de kiĂrtam rögtön az elejĂ©rĆl egy pĂ©ldĂĄt: "Könnyek lepik el az arcom..." itt jelenidĆben ĂrtĂĄl, de a mondat mĂĄsik felĂ©ben ĂĄtvĂĄltottĂĄl mĂșltra: "...mĂ©gsem tudtak hozzĂĄszokni."
VesszĆhiba is sok volt, leginkĂĄbb ezek elĆl maradt le: aki, miközben, mikor, de, ahogy. Illetve az „Ă©s” elĆl is sokszor, de azt nehezebb Ă©szrevenni, az elĆbbiek fontosabbak, Ășgy gondolom. PĂĄr aprĂł hiba is volt: „ki vesz, vĂ©gig sarazza” – ezeket egyben kell Ărni.
RemĂ©lem, hogy legközelebb kicsit boldogabb tĂ©mĂĄval fogsz jönni, mert a dal is olyan kis szerelmes. VĂĄrlak a következĆben! ^^
Szia!
VĂĄlaszTörlĂ©sHĂĄt tĂ©nyleg ez egy szörnyƱ tĂ©ma, Ă©s sajnos nekem nem is igazĂĄn jött Ășgy alapvetĆen. Szerintem nagyon gyenge karakter volt a nĆ, Ă©n nem is tudom hogy hagyhatja valaki akĂĄr rövid ideig, amit Ć hagyott. MĂ©g ha az ember sajĂĄt magĂĄĂ©rt nem is, de a gyerekéért be kĂ©ne lĂĄssa, ha ennyire rossz a helyzetben van.
Huh, hĂĄt tĂ©nyleg szörnyƱ volt az is, hogy leszĂșrta, persze muszĂĄj volt önvĂ©delembĆl, de hĂĄt miĂ©rt kellett idĂĄig elfajulnia a dolgoknak. Ha egy ember egy valaki ĂŒt, az mĂĄst is fog, sajnĂĄlom, hogy erre az anyuka nem jött rĂĄ idĆben.
TĂ©nyleg nagyon sok vesszĆhibĂĄd is volt, meg nagyon ugrĂĄltĂĄl az igeidĆkben is, meg engem ami nagyon zavar mĂ©g mindig, hogy nem teszel szĂłközt a gondolatjel utĂĄn. RemĂ©lem, hogy ezekre lassan sikerĂŒl mĂĄr odafigyelned, mert hĂĄt mind azĂ©rt vagyunk itt, hogy fejlĆdjĂŒnk :D
RemĂ©lem Ă©n is, hogy valamikor mĂĄr egy kicsit boldogabb tĂ©mĂĄrĂłl is olvashatunk tĆled!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia
VĂĄlaszTörlĂ©sHĂĄt ez egy nehĂ©z tĂ©ma volt Ă©s hĂĄt... Nem tudom, hogy mennyire sikerĂŒlt ĂĄtĂ©reznem. Mivel az elejĂ©n le lett ribancozva a nĆ, arra gondoltam, hogy okĂ©, okĂ© a csĂĄvĂł faszfej, na de a nĆ mit követett el? Akkor Ć is sĂĄros? AztĂĄn elĂ©g csapongĂłak voltak a gondolatok, ami nem is baj, de Ă©n Ășgy vettem Ă©szre, hogy az igeidĆben is nĂ©ha vĂĄltakozott a novella, rĂĄadĂĄsul betƱk maradtak le, meg sok helyesĂrĂĄsi hiba volt ami kizökkentett.
A vĂ©gĂ©n pedig... Nem tudom, nekem valahogy nem jött ĂĄt, hogy egy ilyen rövid idĆ alatt az a szerelem eltƱnik Ă©s ĂĄtmegy gyilkossĂĄgba. RĂĄadĂĄsul Ășgy, hogy eddig mennyi mindent megbocsĂĄtott neki, Ă©s hogy mennyi szĂŒlĆ hagyja, hogy bĂĄntalmazzĂĄk a gyerekĂ©t, mert fĂ©l a következmĂ©nyektĆl. Ć pedig rögtön mĂ©g meg is ölte. SzĂłval nekem kicsit gyors volt ez a nagy szemĂ©lyisĂ©g vĂĄltozĂĄs, mintha nem is ugyanaz a karakter lett volna.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia~~ ^^
VĂĄlaszTörlĂ©sElĆször is bocsĂĄnat, amiĂ©rt csak most Ă©rtem ide!
Ez egy nehĂ©z, szörnyƱ tĂ©ma, Ă©s ahhoz kĂ©pest nekem ĂĄtjött. Viszont sok helyesĂrĂĄsi hiba volt, ami megszakĂtott, ezeknek zömĂ©t mĂĄr megemlĂtettĂ©k elĆttem, Ășgyhogy, ha nem haragszol meg nem ĂrnĂĄm le huszadjĂĄra ugyanazt, amit a többiek is megemlĂtettek. Azzal, hogy Ă©n is leĂrom nem segĂtek...
Nagyon, de tĂ©nyleg nagyon sok vesszĆhibĂĄd volt most, ami engem elĂ©ggĂ© kizökkentett.
Az igeidĆkben is ugrĂĄltĂĄl, pĂ©ldĂĄul volt pĂĄr olyan mondatod, aminek az eleje mĂșlt a vĂ©ge jelen, vagy pont fordĂtva volt. Ez nekem nem kicsit zavart be, mert nem Ășgy Ă©reztem, mintha nem tudtad volna eldönteni, hogy most akkor jelen vagy mĂșlt idĆben Ărd meg.
Azt felettĂ©bb furcsĂĄlltam - amit a többiek is Ărtak mĂĄr elĆttem -, hogy a nĆi fĆszereplĆnk tƱrte az ĂŒtĂ©seket, igazĂĄbĂłl teljesen hagyta magĂĄt, mert szerelmes volt. Nos, nekem az a vĂ©lemĂ©nyem, hogyha szereti, akkor nem szeret ki belĆle ilyen hirtelen, Ă©s öli meg, mert meg akarta ĂŒtni a fiĂĄt. MĂĄrmint, nem azzal a problĂ©ma, hogy a gyereket vĂ©di, mert hasonlĂł esetben Ă©n is a gyerekem vĂ©denĂ©m, de ha szeretek valakit, akkor nekem lehetetlen lenne egy ilyen utĂĄn kinyĂrni.
BĂĄr lehet, hogy itt az törtĂ©nt, hogy a nĆ abba a hitbe ringatta magĂĄt, hogy szereti vagy mit tudom Ă©n, Ă©s amikor kezet emelet a fiĂĄra, akkor ez megvĂĄltozott a fejĂ©ben Ă©s kinyĂrta. Mindenesetre ez nekem szĂŒrreĂĄlis volt.
EgyĂĄltalĂĄn nem akartalak megbĂĄntani, ha pedig sikerĂŒlt, akkor sajnĂĄlom, nem akartam. SzeretnĂ©k segĂteni abban, hogy fejlĆdj, mert ugye, ezĂ©rt vagyunk itt ^^
Köszönöm, hogy olvashattam! RemĂ©lem, hogy valamikor vidĂĄmabb tĂ©mĂĄban is olvashatok tĆled, mert ha jĂłl emlĂ©kszem, akkor eddig csak hasonlĂł, letargikusabb tĂ©mĂĄkrĂłl ĂrtĂĄl, ami nincs baj ^^